Dr Rácz András biztonságpolitikai szakértő, történész, Oroszország-szakértő, hadtudományok doktora és egyetemi docens áttekintő elemzést írt a március 1-én lezajlott Trump - Zelenszkij találkozóról és annak várható következményeiről illetve az európai biztonság kilátásairól. A pontokba szedett elemzése a politikai tisztánlátást szolgálja Magyarország egyik legfelkészültebb és leghozzáértőbb biztonságpolitikai szakértőjétől. (Dr Rácz András)

Tizenkét pontban a washingtoni Trump-Zelenszkij találkozóról és az európai biztonságról 

Az Egyesült Államok éppen megszűnik Európa kiszámítható partnere és szövetségese lenni. Ez a helyzet rövid távon nem is fog változni. Siránkozás helyett tehát Európának alkalmazkodnia kell - aki pedig ezt akadályozza, annak nem lesz helye az európai biztonsági rendszerben.

1) Érdemes kicsit lehiggadni. Nem azért, mert a helyzet jó volna, hanem azért, mert a pánikszerű rohangálás és fűhöz-fához kapkodás jellemzően nem segít. Tényleg. Amire most szükség van - és lesz is a következő években - az a higgadt, nyugodt, alapos tervezés és koherens cselekvés.

2) Ami a rövid távot illeti, a nagyhatalmi politikát, ideértve a katonai műveleteket is, jellemzően hosszú kifutású, komplex, stratégiai érdekek határozzák meg. Nem nagyon van olyan, hogy egyetlen, csúcsvezetői találkozón dőlnének el véglegesen dolgok, főleg nem negatív irányba. Olyan néha van, hogy két vezető között nagyon jól működik a kémia, így a vártnál gyorsabban lehet haladni - de a tartós "földbe álláshoz" több kell, mint egyetlen, felsővezetői találkozó.

3) A történelem tele van nagyon rosszul sikerült diplomáciai találkozókkal. Tényleg. Hogy a közelmúltból mondjak egyet, ilyen volt például Grósz Károly és Nicolae Ceausescu utolsó, 1988-as aradi találkozója, ahol a román diktátor porig alázta a magyar vezetőt. Borisz Jelcin egykori orosz elnöknek volt olyan, tervezett találkozója (Dublinban), amit meg sem lehetett tartani, mert Jelcin olyan részeg volt, hogy nem tudott kiszállni a kormánygépből. A mostani, washingtoni találkozó csak abban különbözött, hogy mindez élő, egyenes adásban történt - de tartalmilag valójában nem volt rendkívüli. Néha sajnos előfordul ilyesmi állami vezetők között is.

4) Az amerikai és ukrán stratégiai érdekek nem változnak attól, hogy a pénteki találkozó rosszul sikerült. Ukrajnának ugyanúgy szüksége van az amerikai támogatásra, mint előtte, az Egyesült Államok ugyanúgy hozzáférést akar kapni az ukrajnai stratégiai nyersanyagokhoz és infrastruktúrához, mint előtte. Az Egyesült Államoknak továbbra is érdeke, hogy Oroszország ne győzhessen ebben a háborúban és hogy Európa nagyobb szerepet vállaljon a konfliktus kezelésében, hogy az USA Kínára tudjon koncentrálni. Igen valószínű tehát, hogy lesz megoldás. Péntek óta azon dolgozik az amerikai, az ukrán, a kanadai, a NATO, az EU és a legtöbb európai diplomáciai szolgálat is, hogy ezt a konkrét problémát meg lehessen oldani.

5) Ugyanebből az is következik, hogy - az ezzel foglalkozó szakembereket nem számítva - nem érdemes túl sok időt áldozni a vonatkozó értékelések, vélemények, stb. követésére. A nyilatkozók döntő többségének ugyanis sem ténybeli tudása, sem információs hozzáférése nincs- ergo, a véleményük nagyon korlátozottan releváns csak. Nem azért, mert rossz emberek lennének, hanem mert egyszerűen nincsenek olyan helyzetben, hogy tőlük bármi érdemi újdonságot meg lehessen tudni. Az érdeklődő átlagembernek naponta egyszer-kétszer bőven elég elolvasni egy-egy összefoglaló cikket, hogy aznap éppen mi történt. Nem érdemes hagyni, hogy beszippantson az információs örvény, és nem érdemes túl sok időt sem szánni rá. Gyűjtsd be a tényeket, ez a legtöbbször az átlagember szintjén elég. Önmagában ugyanis attól, hogy sok véleményt elolvasol, nemigen leszel előrébb, ha nem vagy szakember az adott kérdésben, ugyanis szaktudás nélkül nem fogod tudni megalapozottan értékelni az illető véleményeket. Attól pedig, hogy szörnyülködsz egy újabbat, hogy valaki megint mit mondott, szintén nem leszel előrébb sem te, sem Európa. Én sem olvasok bányászatról szóló véleménycikkeket (pedig pl. bányamúzeumokba el szoktam menni, mert érdekel), mert nem értek hozzá és mert véges mennyiségű időm van..

6) Magyar kormánymédiát egyáltalán nem érdemes olvasni, ebben az ügyben sem. Több okból sem..

1. a) Az ott dolgozó sajtómunkások (nem újságírók) jelentős része buta, mint a föld. Tizenöt év politikai alapú kontraszelekció után az lenne a furcsa, ha nem így lenne. A teljes centralizáció sem segített a helyzeten, nyilván..

1. b) Ukrajnáról nem tudnak kb. semmit. Sokatmondó, hogy a kormánymédia sajtómunkásai három év háború alatt sem jutottak el még Kijevbe sem, nemhogy a frontvonal közelébe, pedig csilliárd forintból gazdálkodnak, tehát olyan dolgokat is meg tudnának odakint csinálni, amikre a független magyar újságíróknak egyszerűen nincs forrásuk. De nem teszik. Helyismeretük nincs, kinti kapcsolataik nincsenek, a magyarországi kormánypárti sajtómunkások közül ukránul is összesen csak egy tud valamennyire..

1. c) Nincs önálló véleményük, nem is lehet. Érdemes elolvasni Balavány György régi, 2013-as "Így működik Bayer Zsolt" című rövidke írását (a linket beteszem kommentbe) Onnan lehet tudni, hogy igaz, hogy Bayer soha nem kért helyreigazítást. Akkoriban még telefonon szólt oda Kubatov, hogy mit kell írni, ma már emailt kapnak a kormánypárti megmondóemberek, jellemzően a munkanap elején, de néha naponta többször is. Konkrétan meg van nekik mondva, hogy mit kell írniuk. Ergo, ha egyet olvastál, az összeset olvastad - tehát fölösleges túl sok időt tölteni vele..

1. d) Mivel tudásuk nincs, a mondanivalójuk pedig adott, ezért, ha olvasod őket, akkor maximum az emberi minőségükről tudsz meg bármi újat - de, lásd fentebb, tizenöt év kontraszelekció után mégis mire számítasz még tőlük...?
2. e) Ez hatványozottan igaz a Mandiner, a PS és a többi ilyen álintellektuális lerakat öntelt félhülyéire. Azt érdemes megkérdezni magadtól: mi az esélye annak, hogy valaki mindenhez, de tényleg mindenhez ért...? Ha ugyanis elhisszük, hogy nem lehet mindenhez érteni, akkor azokat definíció szerint nem érdemes olvasni, akik az égvilágon mindent IS kommentálnak.

7) A háború aktuális alakulása szempontjából rövid távon a legfontosabb kérdés, hogy mi lesz az amerikai katonai támogatással. A pénteki találkozó után ugyan a Fehér Ház bejelentette, hogy felfüggesztik, de semmilyen részletet nem közöltek. Meg kell várni, hogy kiderüljön, hogy tényleg felfüggesztik-e, illetve, ha igen, akkor ez pontosan mire vonatkozik: csak a lőszerszállításokra (lőszerrel Ukrajna mostanra egészen jól áll), vagy a kommunikációs és hírszerzési támogatásra is. Amint ezek az információk megvannak, lehet erről is tovább gondolkodni. 

8.) Attól, hogy önmagában a washingtoni találkozó miatt még nem kell Dunának menni, ez nem jelenti azt, hogy ne kellene fontos, hosszú távú tanulságokat levonni. Az első és legfontosabb szerintem a Trump-adminisztráció teljesen kiszámíthatatlan, inkoherens, egyértelműen személyeskedő, sokszor amatőr működésére vonatkozik. Ez nem hatdimenziós sakk vagy valamiféle "mesterterv", hanem sajnos nagyon súlyos inkoherencia. Zelenszkij washingtoni látogatását a múlt hét végén határozták el, kedden jelentették be, Trump szerdán le akarta mondani, csütörtökön a britek és a franciák rábeszélték, hogy mégis fogadja Zelenszkijt, aki emiatt a felfordulás miatt csütörtökön csak későn tudott elindulni, hogy egyenesen a reptérről kellett a Fehér Házba mennie a jetlag miatt teljesen kimerülten, aztán pénteken meg történt, ami történt... nos, így nem lehet túlságosan sokáig működni. Sokatmondó elem, hogy a félbeszakadt sajtótájékoztató után az ukrán elnököt és a delegációját konkrétan kidobták az épületből ("It is time for them to leave") ahelyett, hogy időt adtak volna maguknak és az ukránoknak is, hogy mindenki lehiggadjon egy kicsit és valamivel később aláírják azt a megállapodást, amiért Zelenszkij odarepült. Annyira hirtelen, impulzív döntés volt az ukránok kidobása Trumpék részéről, hogy a nekik szánt ebédet konkrétan végül a Fehér Ház személyzete ette meg. Szintén fontos részlet, hogy miközben az AP és a Reuters tudósítóit ideológiai okokból nem engedték be, az orosz állami hírügynökség, a TASSZ tudósítója be tudott jutni a sajtókonferenciára úgy, hogy nem hívták meg. Valójában még a Fehér Házba sem lett volna szabad bemennie. Az AP és a Reuters kitiltása "csak" ideológiai kérdés, a TASSZ bejutása viszont akut biztonsági probléma. A MAGA-s csapat láthatóan a Fehér Házat is képtelen egyelőre normálisan működtetni. Idővel az adminisztratív működés nyilván javulni fog, de az alapvető kiszámíthatatlanság nem fog változni, ameddig Trump az elnök - sőt, várhatóan csak rosszabb lesz. .

9) A második tanulság, hogy a Trump-adminisztráció logikáját tekintve is alapvetően másképp működik, mint bármi, amit az Egyesült Államoktól a második világháború óta Európában láttunk. (Latin-Amerikának több tapasztalta van erről, de ez mellékszál.) Ennek a működési módnak az egyik fő jellemzője az extrém unilateralizmus, a pacta sunt servanda (a szerződéseket be kell tartani) elvénekvége. Trumpék készek egyoldalúan kilépni korábbi, szerződéses kötelezettség-vállalásokból, legyen szó akár civil szervezeti támogatási szerződésekről, akár hosszú távú, stratégiai-katonai megállapodásokból, illetve előfordul az is, hogy utólag megpróbálják átírni a feltételeket. Az ukránokkal Scott Bessent pénzügyminiszter által aláíratni próbált nyersanyag-kitermelési megállapodásban Kijev nem kapott volna semmit, tényleg semmit - az amerikai narratíva ugyanis az volt, hogy ez a megállapodás a KORÁBBAN MÁR ODAADOTT amerikai fegyverek ellenértéke, noha a korábbi megállapodásban semmiféle ellenértékről vagy kompenzációról nem volt szó (ezért hívják katonai segélynek, nem kölcsönnek). Némiképp extrapolálva mindez azt jelenti, hogy hiába állapodsz meg ezzel az amerikai adminisztrációval bármiről, SEMMIFÉLE biztosítékod nincs, hogy nem gondolják meg magukat egyik napról a másikra és kezdenek valami teljesen ellentétes dolgot csinálni. Ugyancsak integráns része a működésnek a fenyegetőzés is. Ukrajnát folyamatosan a katonai támogatás leállításával fenyegetik, de említhető a Kanada és Mexikó elleni vámok egyik napról a másikra történő bevezetésével való fenyegetés, stb. Szintén jó példa, hogy Trump negyvenöt percet ordibált Mette Frederiksen dán miniszterelnökkel a telefonban arról, hogy Grönland a végén úgyis amerikai terület lesz, bármit csinál is Dánia, stb. .

A harmadik fő jellemző a szovjet szintű, extrém átideologizáltság. A MAGA jegyében olyasmiket is meglépnek, amik nyilvánvalóan ellentétesek Washington hosszú távú stratégiai érdekeivel. Az USAID-et 1961-ben hozták létre és a modern történelem egyik leghatékonyabb soft power befolyásolási eszközévé vált - amellett, hogy kulcsfontosságú humanitárius munkát is végzett. Egyetlen hónap alatt számolták fel, bármiféle hosszú távú végiggondolás nélkül. Ugyanez történt az Internatonal Republican Institute (IRI) működésének legnagyobb részével is, pedig az kétpárti támogatással működött, olyannyira, hogy Rubio külügyminiszter is board member volt. Semmi nem számít, beszántották ezt is. A Pentagonban Hegseth védelmi miniszter arról beszél, hogy évi 7%-kal CSÖKKENTENI kellene a szervezet működési kiadásait - miközben Európától meg éppenséggel a katonai kiadások növelését várnák el. Mi az amerikai érdek abban, hogy miközben a Kínával való konfrontációra kellene készülniük, leépítik a saját haderejüket...? Ezrével rúgják ki a szövetségi dolgozókat bármiféle épeszű tervezés nélkül - nagy kedvencem volt a nukleáris fegyvereket felügyelő ügynökség munkatársainak elküldése, ami kapcsán utólag jöttek rá, hogy hoppp, elnézést, rátok mégis szükség van, gyertek inkább vissza dolgozni...

10) A harmadik tanulság az, hogy a Trump-i vezetés tényleg arra készül, hogy nagyon jelentősen csökkenti a hozzájárulását Európa biztonságához, és ezt ráadásul nagyon gyorsan teszi. A fentiek fényében ráadásul az is erősen kérdőjeles, hogy a NATO-ban az amerikai kötelezettségvállalás vajon mennyire tekinthető hitelesnek. És teljesen mindegy, hogy az itteni amerikai partnereink, katonai szövetségeseink mit mondanak, mert a Fehér Házban az elnök láthatóan bármikor meggondolhatja magát. Nincs tehát visszaút a status quo ante-hez. Nem lehet ugyanis a Trump-érából hátralévő három és háromnegyed évet úgy "kibekkelni", hogy abban reménykedünk, hogy az amerikaiak nem csinálnak semmi extrémet. A remény az nem stratégia. Ilyen értelemben tehát valóban véget érőben van a régi világrend. .

11) A jó hír, hogy Európa ezt már láthatóan érti. Most, amikor ezt a posztot kiteszem, zajlik éppen Londonban az a találkozó Keir Starmer brit miniszterelnök kezdeményezésére és vezetésével, amin a meghívott európai és más szövetséges országok (Kanada, stb.) azon gondolkodnak, hogy együttes erővel mit és hogyan kellene tenni a kontinens biztonságának növelésére úgy, hogy az amerikaiakra egyre kevésbé lehet számítani. Az európai vezetők a problémát már egyértelműen értik. Két héten belül ez a harmadik ilyen csúcstalálkozó (kettő volt Párizsban, egy most Londonban.) Ami kialakulóban van, az egy kormányközi alapon, az Európa biztonságáért (ideértve Ukrajnát is) tenni hajlandó országok szövetsége lesz. Nem EU-s keretben, mert a rendszeres magyar, eseti szlovák, ciprusi, stb. vétó és együtt-nem-működés vállalhatatlan kockázatot jelent egy olyan világban, ahol nem lehetünk biztosan benne, hogy mögöttünk áll az amerikai támogatás. Ugyanezért nem is a NATO lesz a fő keret. 

Megmarad a NATO is, de mellette kialakul valami olyasmi, mint a Nyugat-európai Unió (WEU) projektje volt 1948-tól, vagy az Európai Politikai Együttműködés (EPC) 1970-től. A kontinens együttműködni hajlandó országai - kiégészülve olyan szövetségesekkel, mint Kanada, bizonyos ügyekben Ausztrália, Új-Zéland, stb. együttesen, koordináltan lépnek majd fel Európa biztonságáért. Ukrajna támogatásának folytatása az első ilyen ügy, ez már zajlik is. Európa biztonságának kormányközi alapon való támogatásában kulcsszerepet játszik majd a brit és francia nukleáris védőernyő, a német, norvég, svéd, brit és más, gazdag nemzetek katonai és pénzügyi hozzájárulása, a nagylétszámú és jól felszerelt török, finn és lengyel hagyományos haderők, a baltiak, románok, bolgárok tudása az orosz állam és hadsereg működéséről, stb. Mindez persze pénzbe fog kerülni. De biztosan nem lesz olyan drága, mint az orosz fenyegetésnek való behódolás lenne. Erről beszélnek most éppen Londonban. 

12) Azokat pedig, akikben nem lehet megbízni, ebből egyszerűen ki fogják hagyni. Ez történik éppen most: Londonban nincs ott sem a magyar, sem a szlovák kormány képviselője. Nem is lesz. A magyar kormány példátlan vaksággal még örül is annak, amit a Trump-adminisztráció csinál - noha a történelemből éppenséggel mi is megtanulhattuk, hogy kis országként egyedül maradni olyan világban, ahol a nagyhatalmak erővel érvényesítik az érdekeiket, ritkán szerencsés. Hogy az Orbán-kormány mindezt ideológia megfontolásokból, nettó ostobaságból csinálja, vagy esetleg a vezetés egy része mostanra orosz ügynök, a várható végeredmény szempontjából mellékes. A várható végeredmény ugyanis jelenleg az, hogy Magyarország teljes gázzal robog egy zsákutcában befelé. 

U.i.: a választási győzelmet ambícionáló TISZA pártnak pedig külpolitikai téren többek között azon is gondolkodnia kellene, hogy hogyan lehet majd megtalálni a visszautat az európai szövetségeseink közé. Őszintén remélem, hogy ez a gondolkodás már zajlik.

Dr Rácz András egyetemi docens

/megjelent: FB 2025.03.02./