Immanual Kant (1724-1804) német filozófus tette a felvilágosodás jelmondatává (1784-ben a "Mi a felvilágosodás?" című tanulmányában) Horatius híres gondolatát: "Sapere aude" azaz "Merj gondolkodni". Hogy mit jelentett ez abban a korban egész pontosan? És mit jelent napjainkban? Rengeteg mindent. Posztunk a régi és mai értelmezés rokonítását veszi górcső alá.

Immanuel Kant (1724-1804) Forrás: LINK

A felvilágosodás korát hagyományosan a nagy francia forradalom kirobbanását (1789) megelőző évtizedekre (sőt évszázadra) szokták érteni, amikor a kontinens lakossága megismerhette végre azon gondolkodók forradalmian új fejtegetéseit, akiknek elvei mentén egy önkényuralmaktól és feudális kötöttségektől megszabaduló, modern Európa alakulhatott ki (sokszor forradalmak árán). Az európai nemzetek egy része megszüntette az abszolutizmust (dicsőséges forradalom Angliában [1688], XVI. Lajos kivégzése Franciaországban [1793]) és nem is engedte hosszabb időre azt visszatérni.

A bevezetőben olvasható jelmondatra visszakanyarodva: Horatius és Kant gondolatának fontos olvasata többek között, hogy nem kell már az egyházi dogmák elnyomásában élnie az embereknek. Hogy a vallási fanatizmust felválthatja a világra nyitottság és a tapasztalati megismerés (empirizmus). Hogy az abszolutista elnyomás helyett jöhet végre a kritikai gondolkodás kora. Hogy a kiváltságos rétegek túlhatalma helyett a polgári szabadságjogok kiharcolásának ideje jött el. Másképp megfogalmazva

A felvilágosodás a XVI - XVII. századi nagy gondolkodók munkáiban jelent meg először: így Kopernikusz és Galilei tudományos felfedezésében, Descartes filozofikus és matematikai fejtegetéseiben, az angol tudósok, Newton, Bacon, Locke, Hobbes munkáiban és legfőképp a francia felvilágosodás 3 legnagyobb alakjának műveiben (Montesquieu, Voltaire és Rousseau).

Montesquieu (valódi nevén: Charles-Louis de Secondat) az 1748-es Törvények szelleméről című fejtegetésében fogalmazta meg a hatalommegosztás elvét. Ennek lényege, hogy egy állam működése csakis akkor lehet igazságos és zsarnokságtól mentes, ha a három hatalmi ág - a törvényhozás, a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás - egymástól függetlenül, egymást ellenőrizve működik és nem áll egyetlen ember (vagy párt) irányítása alatt. Ezt az elvet (mely azóta kiegészült a negyedik hatalmi ág, a média kiemelésével) napjainkban is alkalmazzák a politikai elemzők egy-egy ország demokráciájának vizsgálatakor. Ahol a parlament (törvényhozás), a kormány (végrehajtó hatalom) és a bírói szervezet (igazságszolgáltatás) egyetlen érdekkör és vezető szolgálatában áll, miközben a sajtó és az egész média az irányításuk alá tartozik ott ma egyértelműen diktatúra van (Kína, Észak-Korea, Kuba, Vietnám ... stb).

Secondat báró (Montesquieu) Forrás: LINK

Voltaire (1694-1778) az egyházat ostorozta (nem a hitet) kiemelve, hogy a XVII. - XVIII. századi katolikus egyházszervezet szellemi elnyomásban tartja a lakosságot, akadályozva a tudományos fejlődést és a szabad gondolkodást. Ennek sajátos megnyilvánulása volt a csillagászok megbüntetése, akik a tudomány eszközeivel próbálták vizsgálni a Földet (Galilei, Giordano Bruno) és az orvosok ellenőrzése, akik nem boncolhattak és így nem tudtak fejlődni sem, beható anatómiai ismeretek hiányában. Brunot 1600-ban élve égették el Róma főterén, Galileit bezárták (bár kijelentette: "Eppur si muove" - és mégis mozog a Föld), az orvostudomány pedig csak a felvilágosodást követően indulhatott igazi fejlődésnek (sok évszázados lemaradás után).

Rousseau (1712-1778) az 1778-as Társadalmi szerződés című munkájában a közvetlen demokrácia mellett tette le a voksot, kifejtve, hogy mennyire fontos az emberek közvetlen beleszólása a törvény-alkotásba. Úgy vélte, hogy hasonlóan az ókori Athénhoz, mindenki számára biztosítani kellene a direkt szavazati jogot. Napjainkban ezt a népszavazások és petíciók rendszere biztosítja, ha egy ország alkalmazza ezeket.

A felvilágosodás eszméinek ma az ad aktualitást, hogy felidézhetővé teszi a diktatúrák elutasításának fontosságát és hogy ne tűrjük annak előszobáját, az autokráciát sem. Éppen, ahogyan Horatius és Kant mondták:

Merj gondolkodni! - Sapere aude!