A cím némi szubjektivitást tartalmaz, hiszen mit értünk az alatt, hogy "legnagyobb hadvezérek"? Azok a katonai vezetők, akik életük során a legtöbbször tudtak győzni? Vagy azok, akik a legtöbb éven keresztül voltak sikeresek a hadjárataikban? Esetleg akik a történelem legnagyobb csatáiban diadalmaskodtak? Netán a hátrányból megnyert csaták "bajnokait" tekintjük legnagyobbaknak? Vagy talán a veretlenség a döntő tényező, esetleg a legtöbb (legnagyobb) meghódított terület? Jelen poszt a győztes csaták számát veszi alapul (és nyilván azok arányát a vereségekhez képest).

És hol érdemes kezdeni a keresgélést a sok ezer éves emberi történelemben? Talán az ősi korok viking, kelta hadvezéreinél, akiknek életéről csak keveset tudunk?

Ha a bevezetőben említett szempontot nézzük, akkor mindenképp szóba jöhet Nagy Sándor, aki a Krisztus előtt 334-ben induló hadjáratában (amikor átkelt a Hellészpontoszon) egy alig 42 ezres haderővel (a létszám kérdésében megoszlanak a történészi vélemények a 40 és a 60 ezres számadat között) legyőzte a túlerőben lévő perzsa seregeket, meghódítva a korabeli világ legnagyobb államát a Perzsa Birodalmat.

Ugyancsak óriási katonai tehetség volt az ókor másik nagy hadvezére Julius Caesar, aki meghódította Galliát és sikeres hadjáratokat vezetett Ázsiában is (Pontosz ellen [innen ered a veni, vidi, vici hadijelentése Kr.e.47-ből]) illetve le tudta győzni nagy vetélytársát - egy másik nagy római hadvezért - Pompeiust is.

Európán kívüli hadvezér-tehetségek is akadnak, mint Szaladin, egyiptomi szultán (eredeti nevén: An-Nászír Szaláh ad-Dín) aki a kereszteseket győzte le 1187-ben (hattini csata) és a mongol Szubotaj, aki a XIII. század közepén Ázsiában és Európa keleti részein nagyobb területeket hódított meg, mint bármely hadvezér a történelem során.

A kora-újkor egyik legeredményesebb nyugat-európai hadvezére Oliver Cromwell volt, aki vasbordájú lovasságával egy új fegyvernemet teremtve alig pár év alatt legyőzte az angolok royalista serege után a skótok, írek és hollandok seregeit is. A modernebb korokhoz érve Arthur Wellesley, Wellington hercege (1769-1852) a legkiemelkedőbb név, hiszen több kontinensen is győzelmeket aratott, többek közt Indiában a gyarmati harcok során, majd Európában ahol Napóleon egyetlen méltó ellenfelének bizonyult.

A XX. század hadvezérei közül az amerikai George Patton és a német Erich von Manstein emelhető ki leginkább. Előbbi a nyugati front hőse volt a második világháború alatt, utóbbi pedig Hitler legtehetségesebb tábornoka a keleti fronton. Manstein erői foglalták el 1942 elején a Krímet és ő mentette meg a biztos pusztulástól 1944 februárjában az 1. német páncéloshadsereget. (Életéről bővebben ITT.)

Ám a felsorolt hadvezér-tehetségeket mind megelőzi az a tábornok, aki a legtöbb csatát nyerte meg élete során, ő pedig Bonaperte Napóleon, közel 60 csata hőse.

A korzikai fiatalember egészen fiatalon lépett katonai pályára majd végigjárta a ranglétrát. Alig 17 évesen már tüzér-hadnagy, a francia forradalom radikalizálódásának küszöbén pedig (1792-ben) mindössze 23 évesen százados. Gyorsan emelkedett, mert tehetségesnek bizonyult szinte mindenben. A francia forradalmi hadseregben ritka módon, már 24 évesen dandár-tábornokká nevezték ki. Itt egy időre megrekedt a pályafutása, de közben bekerült a párizsi "jobb körökbe" a szalonokat látogatva, ahol megismerte Paul Barras is, a forradalmi Franciaország "erős embere". Próbának vetették alá, melyet Napóleon kiállt: kemény fellépéssel a tömegbe lövetve oszlatott fel egy royalista utcai megmozdulást. Barras innentől bízni kezdett benne és az akkor már 27 éves fiatalembert az itáliai front parancsnokává tette. Ekkor megkezdődött Napóleon győzelmeinek sorozata: mintegy 60 csata, melyekben néhány kivétellel mindig győzni tudott.

Napóleon az Ausztria feletti első nagy győzelmére lett a legbüszkébb: az auszterlitzi csatában ugyanis, 1805 december 2-án óriási diadalt aratott legfőbb ellenfelein. Bonaparte Napóleon az 1796-os frontparancsnoki kinevezése és 1815-ös waterloo-i végső veresége között, majdnem 20 éven át aratta győzelmeit szerte Európában. Győzni tudott az oroszok felett (Borogyinonál), a németeken (a jénai és auerstadti csatákban) és az osztrákok felett is (Austerlitz, Aspern és Wagram mellett), egyedül az angolok és a már említett Arthur Wellesley tudták megállítani. Viszont Wellesley fele annyi csatát nem vívott mint Napóleon.