Az 1939-es esztendő egy diktatúrákkal teli Európát talált, ahol szélsőséges politikai rezsimek egész sora működött, totális elnyomó szisztémákban. Ilyen volt az Adolf Hitler vezette náci Német Birodalom (1933-tól kezdődően), a Hitlerhez csatlakozó Ausztria 1938 márciusától (Anschluss), Benito Mussolini vezette fasiszta Olaszország (1922 óta), a Francisco Franco uralta, szintén fasiszta Spanyolország is az 1939 áprilisi polgárháborús fegyverszünettől kezdődőn, sőt a szlovák báb-állam, Jozef Tiso 1939 októberi beiktatása óta. És persze ott volt még a nagy kommunista diktatúraként funkcionáló Szovjetunió, mégpedig Sztálin 1924-ben kezdődő teljhatalmával "kiteljesedve". Hat ország, hat náci-fasiszta rezsim, akiket a távoli Japán is támogatott hetedikként (leginkább Todzsó Hideki 1941 októberi beiktatásától).

A német hadsereg bevonulása Prágába (1939) Forrás: LINK

De a felsorolt szélső-jobboldali rendszerek mellett autoriter államokból, fél-diktatúrákként működő tekintélyuralmi országokból is akadt jónéhány Európában, például Törökország, Bulgária, Románia, Portugália. Ezek közül Románia 1940 szeptemberében nyíltan is a fasizmus útjára lépett Ion Antonescu hatalomra kerülésével. Hazánk sem sokkal maradt le a szélsőséges irányba mozduló államoktól, amikor a Rend törvénnyel gyakorlatilag betiltotta a kommunisták szervezeteit, majd 1938/39-ben zsidó törvényeket hozott és 1940 november 20-án hivatalosan is aláírta a csatlakozását is a náci országok szövetségéhez, a Háromhatalmi egyezményhez. Így Romániával és Magyarországgal már 8 európai és egy ázsiai ország alkotta Hitler szövetségi rendszerét.

Európa (és a világ) 1939-re tehát két jól elkülöníthető táborra szakadt: a szélsőséges diktatúrák és a demokráciák táborára. Ráadásul nem is volt egyértelmű fölényben az utóbbi oldal, hiszen a valódi parlamentáris demokráciák közé a brit és francia rendszerek mellett Európában csak a skandináv és a Benelux államok tartoztak. Az USA pedig az izolacionista utat választva nem szándékozott állást foglalni vagy az európai folyamatokba avatkozni.

Bonyolította a helyzetet az is, hogy a fasiszták alkotta tábor baráti kapcsolatokat épített ki a kommunista Szovjetunióval, amikor 1939 augusztus 23-án aláírta a "szovjet-német megnemtámadási szerződést". Ennek titkos része felosztotta Kelet-Európát egy kommunista és egy fasiszta érdekszférára. A finnországi Karélia, a baltikumi terület, Kelet-Lengyelország és Besszarábia az előbbihez, Nyugat-Lengyelország az utóbbihoz került. Minden készen állt egy óriási háborúhoz, melynek legfőbb tétje a nácizmus világuralomra törése lett.

A II.világháború kezdetének az európai történetírás 1939 szeptember elsejét jelöli meg, ám a globális küzdelem valójában már 1931-ben megkezdődött, amikor Japán megtámadta Kínát és megszállta annak egy részét, kialakítva a Mandzsuko bábállamot. Így van olyan történelem-értelmezés, mely 1931-hez vagy 1937-hez (a második kínai-japán háború kirobbanásához) köti a II. világháború kitörését.

Európa 1941-ben. Forrás: LINK

A fasiszta államok összefogása 1940-ben lett teljes (az 1936-os Berlin-Róma tengely, az ugyancsak 1936-os Antikomintern Paktum és az 1940-es Háromhatalmi egyezmény megkötésével), ám az ellen-oldal vagyis a szövetségesek megalakulása sokkal rögösebben alakult. Legelőször az amerikaiak "kölcsönbérleti" törvénye (Lend-Lease Act) fogta össze a nyugati hatalmakat (1941 március 11-én) amikor a washingtoni kongresszus megszavazta a Hitler ellen harcoló államok megsegítését. Ezt követte az 1941 augusztusi Atlanti Charta (Anglia és az USA között a szovjetek későbbi csatlakozásával) és a konferenciák rendszere (Casablanca, Teherán, Jalta, Potsdam).

A II. világháborúban a harcok alatt döntő volt a szemben álló hadseregek nagysága és felszereltsége illetve a haderők mögött álló gazdaságok teljesítőképessége is. Ami a létszámadatokat illeti: az USA hadba-lépése után lett csak egyértelmű az egészen odáig fölényben lévő, 7 milliós Wehrmacht lemaradása a szövetségesektől. Míg a nyugati fronton (1944 nyarától) 1,5 - 2 millió, a keleti fronton közel 3,5 - 4 millió, Olaszországban majd 1 milliós seregek harcoltak a németek ellen, nem beszélve a balkáni és egyéb frontokról, melyeken összesen szintén közel 700-800 ezer szövetséges küzdött.

A felszerelést tekintve 1944-től lett erőteljes a németek lemaradása, amikor az amerikaiak dömping-szerűen kezdték tízezer-szám gyártani a Sherman harckocsikat, az oroszok pedig a T-34-es tankokat. A II. világháború alatt közel 50 ezer Sharman és 58 ezer T/34-es készült, amivel a német hadiipar nem vehette fel a versenyt.

Az M4Sherman és a T34/85 harckocsik. Forrás: LINK

A II. világháborút Németország 1944-re gyakorlatilag elvesztette, amikor az amerikai és szovjet összefogás párosította az akkori világ legnagyobb gazdasági potenciálját a legnagyobb katonai létszámmal. A német gazdaság nem bírta a versenyt két nagyhatalommal egyszerre, melyek együttes lakosságszáma  közel négyszerese volt Németországénak.

Adatok forrása: LINK

A második világháború anyag és létszámháborúvá változott a második front megnyitásával 1944 júniusában. Az erős német ipar és elszánt hadsereg így is sokkal tovább bírta a harcot, mint bárki gondolta volna. Az amerIkai hadvezetőség 1944 nyarán és őszén még egy karácsonyi fegyverszünetben hitt és abban, hogy addigra véget ér a háború. A Wehrmacht azonban kitartott és 1945 májusáig még százezrek haltak meg értelmetlenül a harcokban.