A humanizmus és a reneszánsz művészettörténeti korszakok, szellemi áramlatok, sőt kulturális mozgalmak, melyek a XIV. századtól egészen XVII. századig alapvető hatást gyakoroltak minden művészeti irányzatra de még az életmódra, közgondolkodásra is. A korábbi, szigorúan vallás- és hit központú gondolkodást felváltotta a világias élet-szemlélet, az emberközpontúság (isten-központúság helyett), az ókori értékek újra felfedezése. Az emberi test már nem a bűn szimbóluma volt és nem szégyellni való ízléstelenségnek tekintették,  hanem a művészetek tárgya lett (Dávid szobor, test-ábrázolások), sőt lehetővé vált a boncolás is, ami az orvostudományt segítette. Megújult a hit a reformáció révén és megjelent a világi műveltség is (az egyházi mellett). Kialakult a tudományok iránti érdeklődés, a műveltség megszerzése iránti vágy és az ókor nyelvek (görög, latin) tisztelete. A reneszánsz és humanizmus a világ megismerésének szándékát is elhozták, így megkezdődtek a nagy földrajzi felfedezések. A sok változás szinte "elsöpörte" a középkort, jött az újkor egy teljesen új világ.

Da Vinci híres Vitruvius-tanulmánya 1491-ből a reneszánsz és humanizmus szimbóluma is lehetne forrás

A humanizmus gyökerei a XIV. századi Itáliába nyúlnak vissza, egészen pontosan egy bizonyos Francesco Petrarca (1304-1374) műveihez. A firenzei származású férfi élete legnagyobb részét a pápai székhelynek számító Avignonban töltötte, de beutazta egész Itáliát. Alapos tanulmányokat folytatott, többek között Európa legrégibb egyetemén, Bolognában. Hallgatott jogot, filológiát és filozófiát is, de amikor megismerte életének nagy szerelmét, Laura de Novest, már csak a költészet foglalkoztatta. Petrarca a humanizmust „elindító” nagy hatású művét a Daloskönyvet (Canzoniere) 1347-ben írta meg. A szonett-gyűjtemény 317 szonettet, 29 canzonét, 9 sestinát, 7 balladát és 4 madrigált ölel fel. A Daloskönyv két részre, a Laura életében és halála után írt versekre tagolódik.

A humanizmus másik kora nagy alakja: Giovanni Boccaccio (1313-1375) Petrarca 9 évvel fiatalabb tanítványa, Firenzében nevelkedett, majd Nápolyban tanult. Később, 1353-ra írta meg élete főművét, a humanizmus csodálatos alkotását a 100 novellából álló Dekameront. A Dekameron az élet örömeihez való jogot, a túlvilági léttel szemben az e világi örömök fontosságát, sőt elsődlegességét hangsúlyozza.

Petrarca (1304-1374) forrás

A humanizmus emberközpontúságot takar vagyis a korábbi biblikus, vallási témákkal, szentekkel szemben a hétköznapi emberek életét helyezi középpontba. Magyarországon Mátyás király felesége, Aragóniai Beatrix alakít ki humanista királyi udvart, amihez Janus Pannonius és Vitéz János költészete társult, meghonosítva nálunk is a humanizmust.

A reneszánsz a humanizmussal közel azonos időszakban (vele kölcsönhatásban) a XIV. századi Itáliából kiinduló, majd szinte egész Európára átterjedő művészeti, irodalmi, tudományos és történelmi korszak és mozgalom volt, mely az antik, ókori görög és római kultúra emlékeinek felidézését, ezen kultúra újjászületését és a régi világkép megújulását hozta.

A kifejezés a francia renaissance a. m. újjászületés szóból ered. A fogalom Itáliában keletkezett: a reneszánsz legnagyobb művészének, Michelangelónak a köréhez tartozó festő és életrajzíró, Giorgó Vasari (1511-1574) írta le először a renaissance, illetve rinascimento (újjászületés) kifejezést. Azt a korabeli véleményt akarta vele kifejezni, hogy másfél ezer év után, a gótika korszakának végén a művészet ismét visszatért „minden szépség forrásához”, a természethez, s ezzel a középkor által semmibe vett antik művészethez. A történészek a reneszánsz kort az átalakulás időszakának tartják, amelyik véget vetett a középkornak, és utat nyitott a tanulásnak és a tudománynak, végül pedig a 18. századi felvilágosodáshoz vezetett.

Dante Alighieri (1265-1321) firenzei olasz költő és filozófus a 14. század első harmadában, 1307 és 1321 közt írta meg nagyhatású elbeszélő költeményét az Isteni színjátékot (olaszul Divina Commedia), melyet a történészek és művészettörténészek többsége a reneszánsz első alkotásának, az új világszemlélet első művének tart.

Az utolsó vacsora, készült: 1498 forrás

Leonardo da Vinci (1452-1519) 17 évesen lépett be a firenzei Andrea del Verrocchio festő műtermébe gyakornoknak, ahol a nála 7 évvel fiatalabb Sandro Botticellivel, mondhatni együtt nevelkedett. Később Milánóba költözött, ahol a várost uraló Sforza család szolgálatába szegődött, amikor 1482 –ben Lodovico Sforza herceg udvari tudósa lett. Itt készítette el élete egyik fő művét 1498-ban a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskót, az „Utolsó vacsorát". A festmény azt az időpillanatot örökíti meg, amikor Jézus a másnap történő keresztre feszítése előtt még utoljára együtt vacsorázik tanítványaival. A vacsorára Jeruzsálemben került sor, egy átlagos polgári ház emeletén, ahol először jelentette ki, hogy a kenyér és a bor, az ő teste és vére.

Da Vinci valamivel később, 1506-ban, már 54 évesen festette meg a legismertebb művét, a Mona Lisát. A festmény közismert olasz neve: la Gioconda és egy hölgyet ábrázol.

Mona Lisa, készült: 1519 forrás

A világ egyik leghíresebb festménye ma a párizsi Louvre műtárgya. A kép modellje egy bizonyos Lisa Gherardini egy köztiszteletnek örvendő firenzei kereskedő, Francesco del Giocondo ötgyermekes, erényes felesége volt.

A szobrászat reneszánsz vonásai Donatello, az egyik legismertebb korai reneszánsz szobrász Dávid című szobrával kezdődtek, a meztelen emberi testről alkotott maradandó tanulmányával. Körülbelül egy évszázaddal később Michelangelo Buonarotti Firenzében készítette el 1502 és 1504 között a maga még híresebb monumentális „Dávid” márványszobrát. Buonarroti 1508-ban visszatért Rómába, ahol a következő években kifestette a Sixtus-kápolna mennyezetét. A freskófestmény, amely az európai festészet remeke, 1512-ben készült el, nem sokkal pártfogója, II. Gyula pápa halála előtt.

Mai kulturális világörökségünk szerves részét képezi a humanizmus és a reneszánsz is, melyek nélkül mai világunk elképzelhetetlen lenne. A két irányzat megajándékozott bennünket ezernyi csodálatos képzőművészeti alkotással és lehetővé tette, hogy a középkor dogmatikusan bezárkózó, szigorúan vallásos rendjét felváltsa egy fejlődésre kész új korszak.